A megoldás a Debt-Friendly Stimulus, vagyis az államnak adót kell emelnie és a beszedett pénzből felpörgetnie a gazdaságot.
Hogyan kezelje a világ a válságot? Ezt a kérdést számtalan közgazdász feltette már az elmúlt években, és természetesen megoldási javaslatokban sem volt hiány. Van, aki csődöt jelentene az adósságokra, van, aki még több pénzt nyomtatna, van, aki megszorítania és olyan is akad, aki adót csökkentene. Robert J. Shiller egy első ránézésre talán meglepő javaslattal állt elő: a Nobel-díjas közgazdász egyszerre emelné meg az adókat és növelné az államok kiadásait. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Ez a módszer az ún. „Debt-Friendly Stimulus”, vagyis adósságbarát növekedésösztönzés, melynek lényege az, hogy az állam adót szed, amely adóból pörgeti a gazdaságot – iskolát, utakat épít, beruház, fejleszt. A művelet végeredményeként a költségvetés hiánya nem nő, így az adósság sem duzzad, a gazdaság viszont gyorsabb növekedési pályára áll, ami új munkahelyeket és több jövedelmet jelent.
Adódik a kérdés, hogy miért kell ehhez az állam, miért kell egy közvetítő, miért nem ehet az emberekre hagyni, hogy költsék el a pénzüket. A válasz Robert J. Shiller szerint az, hogy a mostanihoz hasonló válságok során a lakosság és főleg a vállalatok túlzottan is óvatossá válnak. A vállalatok nem mernek beruházni, mert arra számítanak, hogy a stagnálás kitart, az emberek pedig nem mernek költeni, mondván hátha rosszabbra fordulnak a dolgok.
Azért van szükség az államra ebben a helyzetben, hogy kirángassa a gazdaságot ebből a túlzottan óvatos várakozásból, és erővel bírja rá a pénzük elköltésére a szereplőket. Ebből ugyanakkor adódik, hogy ha a vállalatok és háztartások várakozásai normalizálódnak, vagyis ha már optimistábbá válnak a jövőt illetően, akkor az államnak vissza kell vonulnia és véget vetnie a Debt-Friendly Stimulusnak.
Épp itt van a terv egyik kockázata - a másik az, hogy vajon megfelelően hatékonyan tudja-e az állam elkölteni az adó formájában beszedett pénzeket -, vagyis feltételezhető-e, hogy az állam valóban visszavonja a programot akkor, amikor a magánszféra végképp túllépett a válságon. Vagyis képes lesz-e az állam néhány év múlva csökkenteni az adókat és visszafogni a költéseit? Robert J. Shiller szerint a válasz igen, mint ahogyan a világháborúk után erre már láttunk is példát.
