Pénzügyi Szemle Online Blog

A blogot a penzugyiszemle.hu szerkesztői írják. A portálon cikkeink, tanulmányaink teljes terjedelemben megtalálhatók, és teret adunk a szakmai vitának is. Ingyenes regisztráció itt.

Kövessen minket a Linkedin-en!

A Pénzügyi Szemle online hírei

    • Japán és a folyamatos monetáris lazítás
      Az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy további hosszú évekig fenntartsa a laza monetáris politikáját, hisz óvakodnia kell az inflációtól. De mi a helyzet azokban az országokban, ahol a gazdaság természetes folyamataiból eredően folyamatos a deflációs nyomás?

    • Az újraelosztás lehet a megoldás a gazdasági problémákra
      Ha van stabil gazdasági növekedés, akkor a felmerülő problémákra megvan a megoldás: maga a növekedés. Hiába jön tehát egy válság, egy fenntarthatatlan adósság, a problémákat megoldja a stabil növekedés. De mi a helyzet akkor, ha ez a stabilitás elvész?

    • Szükség van az 500 eurósokra az eurózónában
      Az 500 eurósok legnagyobb használója az alvilág, az EKB korábbi igazgatója mégis úgy látja, hogy a bankjegyekre szükség van, mégpedig biztonsági okokból. Az eurózónát ugyanis egyszer már megmentették az 500 eurós bankók.

    • Nyugdíjak: egyre fontosabb az előtakarékosság
      Az Egyesült Államok társadalma elöregedőben van, csakúgy, mint számos más fejlett országban. Ebben a környezetben az állami nyugdíjak vásárlóértéke egészen biztosan csökkenni fog, ami különösen az alsó jövedelmi harmadban okozhat nehézségeket.

    • Ronald Coase - itt és most
      Ronald Coase szerint a közgazdászokra az igazán érdekes kérdések az intézmények - vagyis a társas játékszabályok - középső szintjén várnak. Súlyos tévedés, pontosabban tudatlanság azt hinni, hogy a piacgazdaság intézményei triviálisak, és elintézhetők az olyan sommás állításokkal, mint hogy „magántulajdonra és szerződéses szabadságra van szükség".

    • Amerikai állampapírokat vásárolhatna az EKB
      Az eurózónában komoly problémát okoz a rendkívül alacsony infláció és a lassú gazdasági növekedés. Ha az Európai Központi Bank amerikai állampapírokat vásárolna, azzal egyszerre oldhatná meg a gondokat, úgy, hogy az uniós szabályok sem sérülnének.

    • Rossz célpontra lőttek a görög megszorításokkal
      Miközben Írországban és Portugáliában remekül halad a válság utáni felépülés, Görögország továbbra sem képes a tartós növekedésre. Pedig a megszorítások rendbe tették a költségvetést és a folyó fizetési mérleget is.

Minden napra egy tanulmány

A blog küldetésének tekinti a magyar közgazdasági és pénzügyi kultúra emelését, a gazdasági és pénzügyi kérdések iránt érdeklődők látókörének szélesítését. Ennek részeként minden nap egy-egy, jellemzően külföldi szerzők által jegyzett tanulmányt, elemzést, szakcikket ajánlunk az olvasók figyelmébe. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi tapasztalatok segítik a magyarországi kihívások és problémák jobb megértését, az ezekről való színvonalas vitákat és a megfelelő válaszok megtalálását is. A bejegyzések a szerzők, illetve a Pénzügyi Szemle Online szerkesztőinek véleményét tükrözik. A kommenteket moderáljuk, melynek során az általános moderálási elveket követjük.

Akik figyelnek ránk

ecohu_logo.jpg

hirf.jpg

Árnyékra vetődnek a Kína-kritikusok?

2014.01.26. 08:31 Pénzügyi Szemle

Azt mondják, hogy Kínának át kell állnia valamely más növekedési modellre, mert a mostani kifulladt. Miért is kellene?

Kína kapcsán évek óta megy a matek, hogy meddig lehet fenntartani az elmúlt 30 évre jellemző, évi átlag 10 százalékos gazdasági növekedést. Közgazdászok szerint tovább sem a növekedés tempója, sem a Kína által követett gazdasági modell nem fenntartható, és a befektetések és export által vezérelt rendszerről át kell állni egy belső fogyasztás által generált növekedésre. Másképp mondva, egy extenzív bővülésről át kell állni egy intenzív növekedésre, melynek motorja már nem a még több beruházás és a még nagyobb volumen, hanem a hatékonyság javítása. Pont, mint ahogy az USA-ban csinálják. Zhang Jun, a kínai Fudan University professzora azonban felteszi a kérdést: miért is kellene? Az eredeti elemzés itt érhető el.

posztba_nagy_24.jpg

A professzor szerint a nyugati közgazdászok egy súlyos tévedésre alapozva hozták meg ítéletüket. Úgy számolnak ugyanis, hogy a kínai növekedést most csakis az extenzív bővülés jellemzi, vagyis az évről-évre nagyobb megtermelt mennyiség, a még több infrastruktúra és gyár, a még több export. Ez ugyanakkor távoltól sem igaz. A kínai növekedést ugyanis éppen úgy hajtja a hatékonyságjavulás is, mint a fejlett gazdaságokat, sőt még sokkal jobban.

A professzor hangsúlyozza, hogy a kínai gazdaság hatékonysága éves átlagban 3-4 százalékkal javult az elmúlt 30 évben, szemben az amerikai 1-2 százalékkal, vagyis a GDP növekedés egy jelentős része már most is a hatékonyság javulásának, és nem az extenzív növekedésnek köszönhető. Sőt, mi több, a kínai gazdaság a vizsgált időszakban jóval tempósabban növelte hatékonyságát, mint az irigyelt kis tigrisek – Szingapúr, Dél-Korea, Hong-Kong -, akkor mégis miért is kellene pont most átállni egy, a hatékonyság javulásán alapuló növekedési modellre?

Egy ponton tehát alaposan tévednek a „Kínának most már a hatékonyságjavulásra kell koncentrálnia” jelmondatot hangoztató közgazdászok (legalábbis a professzor szerint). De van egy másik súlyos tévedés is, mégpedig az, hogy Kínának át kell állnia a befektetések által vezérelt modellről a fogyasztást preferáló modellre. Miért is kellene?

Zhang Jun hangsúlyozza, hogy egy gazdaságban az egy főre jutó tőke és a tőkebefektetések megtérülése fordítottan arányos, vagyis annál inkább megéri befektetni, minél kevesebb a tőke. Igaz ugyanis, hogy Kínában jelentős befektetések történtek az elmúlt három évtizedben, az egy főre jutó tőke ugyanakkor jelentősen elmarad az amerikai vagy épp japán szinttől. Vagyis, Kínában még bőven van tere a befektetések bővülésének, az is igaz ugyanakkor, hogy minden további befektetés a korábbiaknál gyengébb hozamot ígér…

A kínai átállás tehát elkerülhetetlen, sőt már javában zajlik is, ez ugyanakkor nem egy éles fordulat lesz, hanem egy elmosódó határvonallal jellemezhető folyamat. Ennek során a hatékonyságjavulás folytatódik majd – de a korábbi 3,4 százaléknál lassabban -, a befektetések pedig egyre kevésbé pörgetik majd a gazdaságot. A professzor szerint az valószínű, hogy a következő 10 év nem hoz ismét évi átlag 10 százalékos növekedést. Hoz majd 7-8 százalékot, ami továbbra is bőven tekinthető elegendőnek.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Adjuk magánkézbe a tömegközlekedést?

Hogyan nőhetjük ki az államadósságot?

Hol dől el az államadósság elleni harc?

Trendi lesz a magyar nyugdíjpélda?

Újra lefagytak a jelzáloghitelek

Ezt se felejtsük el az egykulcsos adónál

A bejegyzés trackback címe:

https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr435781002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Asidotus 2014.01.26. 19:28:58

Hát, nekem azért vannak kételyeim.
Nem tudom, hogy mennyire elterjed Kínában az egykézés, de feltételezem,hogy a képzettebb rétegeknél inkább. Ez viszont egyszer csak demográfiai problémát fog okozni, elkezdenek majd fogyni a dolgozók, és megnő majd az inaktívok aránya. Én úgy tudom, hogy nincs valami komoly nyugdíjrendszer Kínában, vagyis a dolgozóknak a saját fizetésükből kell majd eltartaniuk idős szüleiket. Ahhoz meg a maihoz magasabb fizetések kellenek.
Másrészt meg a környezetszennyezés idővel majd csak elér egy kritikus szintet, ami már komolyan odahat a gazdaságnak.

A szerelő 2014.01.27. 08:10:23

@Nűnű: Látom, mestere vagy a témának! :) Szóval az egykézés Kínában eléggé elterjedt, olyannyira, hogy 1979 óta népesedésszabályozási törvényben szerepel, hogy mostantól ez a módi és több nem lehet, mert akkor irgum-burgum :) Szóval ez a beavatkozás roppantul felborította a népesség öregedésének sebességét, így korrigálni is kellett, ezért hoztak egy másik törvényt, amiben kötelező az idős szülők eltartása (egy ember 2 öreget, munka közbeni ápolás, érdekes lesz). Nem beszélve arról, hogy azóta több mint duplája a fiú gyerekek száma, ezt sajnálatos módon a lány csecsemők megölésével is elősegítették. Így a házaspárok száma és egyben az utódok száma is drasztikusan fog csökkenni, ha ez így marad tovább. De marad, mert a férőhely és az élelmiszertermő hely is rohamosan fogy, de a legnagyobb gond az ivóvíz (már most). És akkor nem beszéltem a levegő szennyezésről. Ezeket összevetve borítékolható a nagy számú megbetegedés és ezzel a halálozási ráta megugrása (ha cinikus lennék, akkor ez kompenzálja valamennyire a szülőtartást). Na, ez Kína legnagyobb baja, nem a gazdasági növekedés fenntartása.
Ja bocs, ez pénzügyi blog. Akkor viszont racionális a döntés, mert nincs szükség ennyi emberre, kisebb tömeg jobban kezelhető.

xxylon 2014.01.27. 10:52:30

@A szerelő: Ez igy nem igaz mert jol mukodo orszagban a nepessegnovekedes az egyik legfontosabb gazdasagelenkito hatas, tehat az egeszseges korfa fenntartasa alapveto gazdasagi erdek. Itt bukik el jopar fejlett orszag es Kina.