Min múlik, hogy mekkora kamatot fizetünk a svájcifrank-alapú jelzáloghitelek után? Igaz lenne, hogy a bankadót is beépítik a kamatokba?
Ember legyen a talpán, aki pontosan érti, hogy a svájcifrank-alapú jelzáloghitele után fizetett kamat pontosan miért annyi, amennyi, és hogy a fizetett terheket épp mely tényezők alakítják. Logikus a feltételezés, hogy a bankok forrásköltségének változása - deviza-referenciakamatok és a kockázati felárak – alapvetően befolyásolja a fizetendő kamat, és ezen keresztül a törlesztőrészlet alakulását, mint ahogyan az is, hogy a bankokat érő költségsokkok - hitelportfólió minőségének romlása és bankadók – is megjelennek a jelzáloghitel-kamatokban. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Schepp Zoltán és Pitz Mónika közgazdászok a Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmányukban arra az izgalmas kérdésre keresték a választ, hogy mennyiben magyarázható a svájcifrank-alapú jelzáloghitelek kamatszintje a fent megjelölt négy költségelemmel. A főbb következtetések a következők:
- A meglévő lakáscélú hitelek kamatainál mind a négy költségelem meghatározó volt, vagyis a banki költségsokkok valóban tovagyűrűznek a hazai bankok által érvényesített kamatokba. Kimutatható tehát, hogy a már meglévő lakáshitelek esetében még a hitelportfólió minőségének romlása, sőt még a bankadók is áthárulnak a lakáshitelesekre.
- Ezzel szemben azt is kimutatták a kutatók, hogy a szabad felhasználású hitelek kamataiban egyetlen költségsokk hatása sem volt azonosítható. Ennek oka az, hogy a szabad felhasználású jelzáloghitelek adósainak alacsonyabb a törlesztési hajlandóságuk, vagyis az ő torkukon nem lehet akármit lenyomni…
- Az új hiteleknél azt látták a közgazdászok, hogy kizárólag a CDS – vagyis a kockázati felár - hatása jelent meg a kamatokban, ami ugyancsak a bankok gyengébb alkupozíciójára, és esetleg a bankszektorban élesedő versenyre enged következtetni.
A tanulmány legfőbb tanulsága tehát az, hogy míg a bankok az őket érő költségsokkokat a már meglévő lakáscélú devizahitelek esetében igyekeznek áthárítani az ügyfelekre, addig a szabad felhasználású hitelek és az új hitelek esetében erre jóval kevesebb lehetőségük van. Következtetésként levonható, hogy ha a gazdasági vezetés szeretné, hogy a fennálló lakáscélú hitelek törlesztőterhei mérséklődjenek, akkor a bankokat érő veszteségeket és az országkockázatot érdemes csökkenteni, ami elsősorban a bankadó mérséklésével és kiszámítható gazdaságpolitikával érhető el.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Beteg gyermek Európa szívében
Megszakadsz a munkában? - A szüleid a hibásak!
Egyesüljön az USA és Kanada?
Nem mindenki örül Londonban a magyaroknak
Stiglitz már temeti az eurót
Ne féljünk az adócsökkentéstől!