Földünkön ma mintegy 30 millió embert dolgoztatnak rabszolgaként. Ki gondolná, hogy Magyarország az 54. legjelentősebb, Moldova és Oroszország pedig – különböző kalkulációk alapján - a 6. legjelentősebb rabszolgatartó?
Elsőre kicsit vadnyugatinak tűnhet a felmérés, mindenképpen megdöbbentő ugyanakkor, hogy a Global Slavery Index kalkulációi szerint Földünk mintegy 160 országban közel 30 millió rabszolgát dolgoztatnak. A modern rabszolgaság természetesen elsősorban a „szegényebb” feltörekvő országokra jellemző, ahol a legjellemzőbb formák az adósrabszolgaság, a prostitúció, a gyermekházasság, a szervezett koldulás, a nem ellenőrzött börtönökben dolgoztatott fegyencek, vagy a feldolgozóiparban és bányászatban működő rabszolgaság. Afrikában a mai napig jellemző a klasszikus jobbágyság, ahol a helyi „földesúr” szolgálata apáról fiúra száll. Az eredeti elemzés itt érhető el.
A kalkulációban szereplő 30 millió rabszolga mintegy fele, egészen pontosan 14 millió Indiához köthető, miközben a sorrendben következő Kínában közel 3,0 millió, Pakisztánban 2,1 millió, Nigériában pedig 700 ezer rabszolgát tartanak. A lista három szembetűnő érdekességet is rejt. Az első ezek közül, hogy Magyarország a 160 elemű listára a csehekkel holtversenyben az 54. legjelentősebb rabszolgatartó országként került fel, több mint 35 ezer rabszolgával – a rangsort a rabszolgaként tartott lakosok és a teljes népesség aránya alapján képezték -, megelőzve ezzel olyan hírhedt országokat, mint Afganisztán, Bolívia, vagy épp Bangladesh.
A másik érdekesség, hogy a relatív listán - rabszolgák/teljes népesség – a határainktól nem messze elterülő Moldova a cseppet sem megtisztelő 6. helyezést érte el, miközben az abszolút listán - rabszolgák száma, népességtől függetlenül - Oroszország végzett a 6. helyen, több mint 510 ezer rabszolgával.
A rabszolgaság elleni harc az egyik legkilátástalanabb küzdelme a fejlett nyugati országoknak, a feltörekvő országokra ugyanis jellemző a termelési lánc ellenőrizhetetlensége, ami táptalaja a kényszerrel dolgoztatottak foglalkoztatásának. Ha körülnézünk magunk körül, akkor komoly esély van arra, hogy karnyújtásnyi távolságon belül találunk valamit, ami modern rabszolgák keze munkáját dicséri. A kakaóbab a csokinkban, az alkatrész a telefonunkban, vagy valamelyik ruhadarab, amit épp viselünk.
A nagy nyugati cégek egyelőre úgy próbálják meg felvenni a küzdelmet, hogy csakis ellenőrzött forrásokból vásárolnak, és megkövetelik a feltörekvő világban székelő partnerektől, hogy tegyék lekövethetővé a teljes termelési láncot. A kérdés már csak az, hogy lehetnek-e erősebbek a rabszolgaság elleni küzdelem erkölcsi motivációi a profitérdeknél…
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Legyen magasabb a nyugdíj?
Így kellene módosítani az államadósság-szabályt
Dickens és a magyar pénzügyi válság
Megint meg kell menteni az önkormányzatokat?
Eszetlenül öntjük a kukába az ételt
Elkerülhettük volna az összeomlást?
