A válság alatt és után számtalanszor olvashattuk/hallhattuk, hogy leszerepeltek a közgazdászok, amiért nem figyelmeztettek a közelgő válságra. De vajon valóban elvárható lenne ez tőlük?
Az előrejelzés a közgazdaságtanban kiemelt fontossággal bír, ahhoz ugyanis, hogy például egy gazdaságpolitikus felelős programmal álljon elő, tudnia kell, hogy milyen feltételekre, körülményekre számíthat. Ismernie kell(ene) a következő évek inflációs mutatóit, devizaárfolyamait, a főbb kereskedelmi partnerek GDP-növekedését, a technológiai fejlődés irányát és az új innovatív megoldások hatásait, és még egy sor bizonytalan tényezőt, melyek közül jó néhány akad, melynek előre jelzése a lehetetlen kategóriába tartozik. A jövő előre jelzése ezen bizonytalanságok okán nagyrészt lehetetlen - vonja le a következtetést David F. Hendry, a közgazdasági Nobel-díjra is esélyesnek tartott professzor. Az eredeti elemzés itt érhető el.
És hogy miért lehetetlen? A közgazdász rávilágít, hogy két bizonytalansági tényezővel kell megbirkóznia annak, aki előre szeretné látni a jövőt. Egyrészt vannak azok a kockázatok, melyek ismertek, és vannak, amelyek nem ismertek a jelenben. Előbbiekkel könnyebb dolguk van a közgazdászoknak, hiszen legalább valamilyen valószínűséggel tudnak számolni, utóbbiak azonban olyan mértékű bizonytalanságot visznek a rendszerbe, ami az esetek többségében lehetetlenné teszi a hiteles előrejelzést.
Ha már a jövőt előre látni lehetetlen, mi lenne, ha a múltban keresnénk hasonló eseteket, és abból következtetnénk a jövőre? Ez is egy lehetőség - ismeri el a professzor -, azzal ugyanakkor számolni kell, hogy a mai gyorsan változó világban akár egy évtized alatt is olyan mértékben változik meg a gazdasági környezet, hogy ami a múltban működött, egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben is működni fog. Arról nem is beszélve, hogy az emberi tényező az egyik legnehezebben előre jelezhető eleme a közgazdaságtannak, erre egyetlen modell sem lehet képes.
Összességében tehát kijelenthető, hogy egy mindent látó kristálygömb hiányában az előrejelzés egy szinte lehetetlen vállalkozás. A közgazdászok jellemzően a jelen folyamatiból indulnak ki, és arra számítanak, hogy ezek a folyamatok tovább haladnak. A nem ismert kockázatok ugyanakkor bármelyik pillanatban eltéríthetik az eseményeket, és a gyorsan változó világnak köszönhetően még azt sem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy ami a múltban működött, az működni fog a jövőben is. Ha pedig egy gazdasági folyamat abba a fázisba ér, ami a múltban többször is fenntarthatatlannak bizonyult, akkor is megeshet, hogy az emberi tényező a jövőben másképp alakítja az eseményeket.
A címben feltett kérdésre tehát vélhetően az a válasz adható, hogy valószínűleg nem kerülhettük el az összeomlást, és többnyire a közgazdászok sem tudhatták, hogy mikor, milyen módon fog lecsapni a gazdasági válság. Akik pedig tudták, látták és akár még szóltak is, azok hangját elnyomta az akkor még szárnyaló részvénypiac nyüzsgése és a robogó banki profitok morajlása.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Kötelet húznak a politikusok
A csőd elmaradt, de hogyan tovább?
Rossz világ vár a szingli szülőkre
Hol a legjobb nyugdíjasnak lenni?
Hatalmas öngólt lőhet az USA
Ezért ütött ekkorát a válság Magyarországon
Az utolsó 100 komment: