Az adósságplafonnal kapcsolatos politika kötélhúzással az USA megbéníthatja saját törvényhozását, sőt, kockáztatja a dollár évtizedek óta fennálló tartalékdeviza szerepét.

Az amerikai állam leállásával kapcsolatos rövid távú aggodalmakon túl nagyon súlyos hosszú távú kockázatok merülnek fel: akár éveke működésképtelenné válhat a törvényhozás, az USA dollár pedig gyorsuló ütemben veszítheti el a tartalékdeviza szerepét, dollár százmilliárdos veszteségeket okozva ezzel a lakosságnak és a vállalati szektornak – véli Kenneth Rogoff, a Harvard professzora. Az eredeti elemzés itt érhető el.

Ha az adósságplafonnal kapcsolatos politika viták miatt leáll az amerikai állam, az rövid távon súlyos veszteségekkel járhat, kezdve a kényszerszabadságra küldött több százezres közalkalmazotti réteggel, a bizonytalanná váló befektető légkörrel, és a leállásból származó, napi akár 3-400 millió dollárnyi kieső GDP-vel.

Hosszú távon ugyanakkor ennél százszor többet kockáztat az USA. Ha ugyanis a soron következő években rendre felmerül az adósságplafon körüli huzavona, az az átfogó szerkezeti reformok és hosszú távú gazdasági kérdések tekintetében – egészségügy, oktatás, nyugdíjak – megbéníthatja a döntéshozatalt. Az állam napi szintű működése természetesen sosem lesz veszélyben, a nyugdíjakat ki fogják fizetni, az iskolák működnek, a rendőrök/tűzoltók pedig szolgálatban maradnak, de hogyan lehet sok százmilliárd dollárt érintő, hosszú kifutású strukturális átalakításokat véghez vinni úgy, hogy közben az ellenzékkel minden dollárnyi költségvetési hiányért meg kell küzdeni?

Szó se róla, vannak országok, ahol a politika csaták közepette is úgy ahogy működik a rendszer – friss példa épp Olaszország -, egy ilyen béklyó azonban akár meg is törheti az amerikai gazdaság éppen kibontakozó lendületét, ami nagyon súlyos hosszú távú versenyképességi hátrányokat is okozhat.

A másik komoly kockázat a dollár tartalékdeviza szerepével kapcsolatos. Azt ugyan senki sem gondolja komolyan, hogy az USA csődöt jelent, és esetleg nem fizeti ki határidőre az állampapírokat, a tartalékdeviza státusz azonban veszélybe kerülhet akkor, ha évről-évre az amerikai csőd lehetőségétől és adósságplafontól lesz hangos a világsajtó. Kutatások igazolják, hogy a tartalékdeviza szerep az alacsonyabb kamatokon keresztül évi legalább százmilliárd dollárnyi pluszt jelent az amerikai államnak és háztartásoknak, ez a többlet azonban hamar olvadhat, ha a dollárral kapcsolatos kockázatok tartóssá válnak.

Kenneth Rogoff most jóval keményebb politikai csatára számít, mint a legutóbbi – 2011 nyári - adósságplafonnal kapcsolatos vita során, tekintettel elsősorban arra, hogy Barack Obama újraválasztását követően az elnök jóval határozottabb fellépést engedhet meg magának, mint a legutóbbi, közvetlenül a választások előtti összecsapásnál. A vita ugyanakkor nem az adósságról és a költségvetésről szól - vezető republikánus politikusok az elnökválasztási kampányban még nagyobb költekezést ígértek -, pusztán egyfajta politika kötélhúzásnak tekinthető, ami azonban felveti annak kockázatát, hogy az Egyesült Államok hosszú távon súlyos gazdasági és versenyképesség hátrányokat szenved el.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Ezért ütött ekkorát a válság Magyarországon

Újra ketyeg a görög bomba

Így csökkenthető a spekuláció - az IMF szerint

Megöli a beteget a brüsszeli recept?

Nobel-díjas támasz a devizahitelesek mentéséhez

Menjünk minél később nyugdíjba!