A válság alatt felerősödő bank(ár)ellenes hangulat közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a nyugati világ elmúlt ezer évének fejlődését pont a bankszektor és a hitel lehetősége alapozta meg.

„A válságot a bankárok okozták, most fizessenek ők!” – hangzik az általános felháborodás, amivel szemben áll a bankárok védőbeszéde: „Ha korlátoztok minket, akkor nem lesz sem hitel, sem új munkahely, sem növekedés!”. Az igazság valahol a kettő között van Raghuram Rajan, a University of Chicago közgazdász professzora szerint, aki hangsúlyozza, hogy a bankárra lehet haragudni, a bankrendszerre viszont hiba lenne. Az eredeti elemzés itt érhető el.

A professzor rámutat, hogy mindkét szemben álló vélemény hibás, és a megoldásnak, ami a nyugati világ elmúlt ezer évének fejlődését is biztosította, valahol a két szélsőség között kell elhelyezkednie. Az elmúlt évek egyik legnagyobb port kavart bankszakmai vitája ugyanis arra összpontosult, hogy kell-e, és ha igen, milyen mértékben szigorítani a bankok működését. Biztonságosabb lenne-e a bank, ha több saját tőkével működne?

-  A bankárok szerint, ha több tőkével működnének, akkor semmivel sem lenne biztonságosabb a rendszer, sőt a több tőke emelkedő tőkeköltséget jelentene, amire válaszul kénytelenek lennének emelni a hitelkamatokat. Ez pedig kevesebb hitellel és lassabb gazdasági növekedéssel járna.

-  A bankárellenes vélemények szerint ugyanakkor tarthatatlan, hogy a bankok egy jelentős része rövid távú hitelekkel finanszírozza a működését, ami veszélyes és összeomlással fenyeget. Ha kevesebb hitellel és több tőkével működnének a bankok, akkor kevesebb lenne a bankcsőd és kisebb lenne az adófizetők által finanszírozott bankmentő akciók költsége is.

Raghuram Rajan szerint ugyanakkor mindkét szemben álló (szélsőséges) vélemény hibás. Egyrészt a bank átlagos finanszírozási költségei nem emelkednének, ha több tőkével működnének, ennek megfelelően a beígért hitelkamat-emelésre sem lenne semmi szükség. Másrészt valóban igaz, hogy ha több tőkével működnének a bankok, akkor kevesebb lenne a bankcsőd, az ugyanakkor már nem, hogy maga a rendszer kevesebb kockázattal működne. A rendszernek ugyanis része a csőd és a bukás lehetősége, ami hosszú távon nem hogy csökkenti, de egyenesen növeli a hatékonyságot. Képzeljük el, hogy mekkora károkat okozhatna az a bankár, aki pontosan tudja, hogy csak egészen szélsőséges esetben mehet csődbe...

Raghuram Rajan szerint a bankszektor szabályozásánál meg kell maradni egy egészséges középút mellett, és semmiképp sem szabad egyik szélsőség felé sem elmozdulni. Vagyis, tőkére igenis szükségük van a bankoknak, de nem feltétlenül túl sok tőkére, mint ahogyan a finanszírozásuk esetében is szükség van hitelekre, de semmiképpen sem túl sok hitelre. Egy egészséges tőkeáttétel az, ami a bankszektorban működött az elmúlt ezer évben, így semmi okunk azt hinni, hogy másra lenne szükség az előttünk álló ezerben.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Hamarosan fellélegezhetnek a fiatal munkanélküliek?

Itt várható a következő összeomlás

Készüljünk a tartósan gyengébb forintra?

Magaddal szúrsz ki, ha magasabb minimálbért követelsz?

Legyen rövidebb a nyári szünet?

Segítsen az állam, ha nincs saját lakásod?