A magyar gazdaságnak szinte létkérdés, mennyit hagy az EU a strukturális, kohéziós és agráralapokban, de az sem mindegy, mennyit tudunk lehívni. Mennyi pénzről van szó valójában?
A fenti kérdés igazából két kérdés: mennyit adnak, illetve mennyit tudunk ténylegesen is megkapni? A mostani viták kereszttüzében az első kérdés áll, ami érthető abból a szempontból, hogy most erről döntenek. De ezzel együtt az is igaz, hogy ténylegesen akkor sem jutna nekünk kevesebb, ha esetleg kevesebbet adnának, de ehhez a kevéshez jobban és hatékonyabban, sikeresebben hozzá tudnánk férni. Márpedig az eltérés igen nagy - akár jóval nagyobb annál a 30 százaléknál is, amiről a brüsszeli vita és alkudozás egyelőre tovább folyik. (Bővebben lásd "EU költségvetés 2014-20: fókuszban a rugalmasság" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
EU-s pénzek kifizetésének alakulása 2011-ig
Forrás: Bruegel
Az EU-s pénzek felhasználásáról 2011-ig bezárólag vannak értelmezhető adatok, a dinamikák ezekből az adatsorokból is jól láthatóak. A Bruegel összesítése szerint a magyar forrás-felhasználási képesség (abszorpció) az uniós átlagnak felel meg, ami azért azt is jelenti, hogy van hova fejlődni: a kelet-európai blokk egykori államai közül jóval hatékonyabbak a pénzlehívásban az észtek, a litvánok, a lettek és a lengyelek is. Nekik is fontos ezzel együtt, hogy „mivel főzhetnek" 2014 és 2020 között, a „Kohézió barátai" nevű csoportosulásnak Magyarországgal és a régió többi államával együtt ugyanis ők is a tagjai.
Az Állami Számvevőszék adatai szerint vannak olyan területek, amelyek esetében nagyon komoly a lemaradásunk az időarányostól. Az operatív programokat összefogó Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) esetében 2007 és 2011 között 2322 milliárd forint volt a kifizetések összege, szemben a rendelkezésre álló 8200 milliárd forinttal. Ez azt jelenti, hogy a hétéves periódus első öt évében az uniós pénzek kevesebb mint 30 százalékát hívtuk le sikeresen és kaptuk meg. A lekötött összeg 5533 milliárd forint, ami a rendelkezésre álló források kétharmada, ez sem tekinthető kiemelkedően jónak.
Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) esetében kicsit jobb a helyzet. A 2007-2013-as keret ebben az esetben csaknem 1500 milliárd forint, a projektekkel lekötött pénzek aránya 2011 végén 76,6 százalékos, a kifizetéseké pedig 44,6 százalékos volt.
Forrás: Állami Számvevőszék
Külön kezelendő a mostani viták egyik főszereplője, a kohéziós alap. Itt elég jól állunk, legalábbis abban az értelemben, hogy a környezetvédelmi és közlekedési projektek esetében a szerződéskötés gyakorlatilag 100 százalékos, a kifizetési arány 90 százalék körüli, valamint az Európai Bizottság tételesen át is utalta a pénzek 58, illetve 80 százalékát. A kumulált kifizetések a környezetvédelmi szektorban 163 milliárd forintot, a közlekedési szektorban 176 milliárd forintot jelentettek.
Azaz valóban van miről vitázni, különösképp, ha arra gondolunk, hogy az elkövetkező években állami fejlesztésre kizárólag az uniós pénzekből van esély. Nem mindegy tehát, hogy mennyit kaphatunk, hogy valójában mennyit tudunk megkapni, illetve az sem, hogy azt mire költjük.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ne bízzunk a bankokban
Nagy bajban a franciák
Szomorú adatok a magyar egészségügyről
Hívj, ha átver a bank!
Magyarország még egyben marad
Lecsúszás vár Európára
