Sehol sincs megírva, hogy a világgazdaságnak mindig fölfelé kell tartania. Vannak hosszú, akár évtizedekig is elnyúló, lecsúszást hozó időszakok is.
A világ tele van problémákkal, és amint az egyik megoldódik, rögtön előtérbe kerül a következő. A gazdaságpolitikusoknak az elmúlt öt évben szinte minden hónapra jutott egy-egy évtizedek óta nem látott válsághelyzet, amin úrrá kellett lenni.
Ezek során a pénzügyi szaksajtó azt találgatta, hogy ezúttal épp mi lehet a megoldás, vannak azonban olyan időszakok, mikor egészen egyszerűen nincs megoldás, vagy ha van is, az bizonyos okokból megvalósíthatatlan. (Bővebben lásd "Van kiút a válságból?" című cikkünket a jobb oldali hasában)
Az eurózóna recseg-ropog, a feltörekvő gazdaságok lassulnak, az Egyesült Államoknak pedig idén és jövőre ki kell vezetnie a Bush-adminisztráció által megadott adókedvezményeket, ami akár újra recesszióba taszíthatja a gazdaságot.
Amerre csak nézünk, mindenhol komoly gondokkal, sőt néhol pénzügyi katasztrófával fenyegető problémákkal találkozunk, melyekre sem a monetáris, sem a fiskális politikának nincs válasza. Kamatot csökkenteni már nem lehet, pénzt nyomtatni éppen lehet, de ennek növekedésösztönző hatása vélhetően már nem lenne, a költségvetéseknek pedig nemhogy lazítani nincs lehetőségük, de folyamatos a piaci nyomás a hiányok lefaragására. A gazdaságpolitika a fegyvertár minden elemét felhasználta, és a válság csak nem akar múlni…
Elképzelhető, hogy az öt éve tartó krízis során most értünk el ahhoz a ponthoz, ahol már nincs mit tenni, el kell fogadni az elkerülhetetlen recessziót és lecsúszást? Ezt a jövőképet sugallja John Makin, az amerikai AEI kutatóintézet szakembere, hozzátéve, hogy a borús és a nagyon borús forgatókönyv közül természetesen az előbbit kell választaniuk a politikusoknak.
Azaz Európában véghezvinni az integrációt, az Egyesült Államokban rendbe tenni a költségvetést, valamennyi gazdaságban visszatalálni a növekedés útjára, és szépen lassan lefaragni az államadósságot. A folyamat hosszú és nehéz, de nincs mit tenni, el kell fogadni, hogy a 2008 előtti 20 év prosperitását egy recessziókkal tarkított, törékeny növekedést hozó időszak követi.
Zárógondolatként adódik a kérdés, hogy vajon mikor köszönthetnek be ismét a gondtalan évek, a közgazdászok azonban ennek megválaszolására egyelőre nem vállalkoznak.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Mennyibe kerül felnevelni egy gyereket?
A bölcsin múlhat a nyugdíjunk
Se gyerek, se nyugdíj?
Nyugdíj: mi van, ha nincs munka?
A magyarokon csattanhat az ostor
Magyarország lemaradásra ítélve?
