A híradásokban gyakran hallhatjuk, hogy a forintgyengülés „jó", mert serkenti az exportot, ezáltal lökést ad a vállalati szektornak és növeli a foglalkoztatottságot. Másfelől viszont „rossz", mert a devizahiteleken veszteség képződik, ami a gazdaság szinte minden szereplőjének plusz kiadást jelent. Kérdés: akkor most a gyengülő, vagy az erősödő forint az érdekünk?
Az 1929-33-as gazdasági válságból az Egyesült Államok többek között a dollár leértékelésével tudott kikászálódni. A nemzeti deviza leértékelésének köszönhetően (1) sikerült kilépni a deflációs spirálból, (2) a kialakuló inflációnak köszönhetően csökkentek a reálbérek, ezáltal javult a vállalatok versenyképessége és nőtt az export, végül (3) az adósságok reálértéke is csökkent.
Mindez csupa pozitívum, nem csoda, hogy a gazdasági válságokat követően általában a kormányok üdvözlik a deviza leértékelődését. (A témáról bővebben lásd "Devalváció: egy lehetséges út válságok után" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a deviza leértékelődése csupán átmenetileg ad lökést a gazdaságnak - az infláció elszabadulásának veszélyét rejti ugyanis magában -, ez a kis segítség azonban egy válságot követően bőven elegendő ahhoz, hogy egy gazdaság néhány év alatt ismét talpra álljon.
A devizaleértékelés kapcsán két fontos következtetést érdemes még levonni, melyekre a „Súlyos hibát vét Európa?" című posztunkban hivatkozott tanulmány is felhívja a figyelmet.
Az első, hogy különösen a válságok alatt és után egy ország gazdaságpolitikai eszköztárában a saját deviza leértékelése az egyik legfontosabb fegyver lehet, így kétszer is meg kell gondolni, hogy az ország vezetése föladja-e ennek lehetőségét. Konkrét példaként Görögország esetét érdemes kiemelni, ahol a helyi deviza leértékelése, hacsak rövid távon is, de a gondok egy részére gyógyírt jelenthetne.
Ha lenne drachma, akkor annak leértékelése felpörgetné az inflációt, csökkentené a reálbéreket, javíthatná a versenyképességet, lökést adhatna az exportnak, sőt még a turizmusra is serkentőleg hatna. De nincs drachma, euró van, amit a görögök nem tudnak leértékelni.
A másik fontos tanulság, hogy rendkívül veszélyes más ország devizájában eladósodni. Ebben az esetben ugyanis a saját deviza leértékeléséből származó előnyöket elviszi az a veszteség, amit az ország lakosai és vállalatai a devizahitelek átértékelésén szenvednek el. A devizahitelek ebben az esetben mintegy gúzsba kötve az ország gazdaságát, egy válságot követően lassítják annak talpra állását, éppen úgy, ahogyan azt mi magyarok az elmúlt években megtapasztaltuk...
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
A nagy gazdaságpolitikai lutri
Mennyit ér a házimunka Magyarországon?
Felsőoktatás: ez így nem maradhat!
Eleget húztunk már a nadrágszíjon?
Na ezért van veszélyben az euró
Magunkra húztuk a román cukrot
______________________________________________________________
