Pénzügyi Szemle Online Blog

A blogot a penzugyiszemle.hu szerkesztői írják. A portálon cikkeink, tanulmányaink teljes terjedelemben megtalálhatók, és teret adunk a szakmai vitának is. Ingyenes regisztráció itt.

Kövessen minket a Linkedin-en!

A Pénzügyi Szemle online hírei

    • Japán és a folyamatos monetáris lazítás
      Az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy további hosszú évekig fenntartsa a laza monetáris politikáját, hisz óvakodnia kell az inflációtól. De mi a helyzet azokban az országokban, ahol a gazdaság természetes folyamataiból eredően folyamatos a deflációs nyomás?

    • Az újraelosztás lehet a megoldás a gazdasági problémákra
      Ha van stabil gazdasági növekedés, akkor a felmerülő problémákra megvan a megoldás: maga a növekedés. Hiába jön tehát egy válság, egy fenntarthatatlan adósság, a problémákat megoldja a stabil növekedés. De mi a helyzet akkor, ha ez a stabilitás elvész?

    • Szükség van az 500 eurósokra az eurózónában
      Az 500 eurósok legnagyobb használója az alvilág, az EKB korábbi igazgatója mégis úgy látja, hogy a bankjegyekre szükség van, mégpedig biztonsági okokból. Az eurózónát ugyanis egyszer már megmentették az 500 eurós bankók.

    • Nyugdíjak: egyre fontosabb az előtakarékosság
      Az Egyesült Államok társadalma elöregedőben van, csakúgy, mint számos más fejlett országban. Ebben a környezetben az állami nyugdíjak vásárlóértéke egészen biztosan csökkenni fog, ami különösen az alsó jövedelmi harmadban okozhat nehézségeket.

    • Ronald Coase - itt és most
      Ronald Coase szerint a közgazdászokra az igazán érdekes kérdések az intézmények - vagyis a társas játékszabályok - középső szintjén várnak. Súlyos tévedés, pontosabban tudatlanság azt hinni, hogy a piacgazdaság intézményei triviálisak, és elintézhetők az olyan sommás állításokkal, mint hogy „magántulajdonra és szerződéses szabadságra van szükség".

    • Amerikai állampapírokat vásárolhatna az EKB
      Az eurózónában komoly problémát okoz a rendkívül alacsony infláció és a lassú gazdasági növekedés. Ha az Európai Központi Bank amerikai állampapírokat vásárolna, azzal egyszerre oldhatná meg a gondokat, úgy, hogy az uniós szabályok sem sérülnének.

    • Rossz célpontra lőttek a görög megszorításokkal
      Miközben Írországban és Portugáliában remekül halad a válság utáni felépülés, Görögország továbbra sem képes a tartós növekedésre. Pedig a megszorítások rendbe tették a költségvetést és a folyó fizetési mérleget is.

Minden napra egy tanulmány

A blog küldetésének tekinti a magyar közgazdasági és pénzügyi kultúra emelését, a gazdasági és pénzügyi kérdések iránt érdeklődők látókörének szélesítését. Ennek részeként minden nap egy-egy, jellemzően külföldi szerzők által jegyzett tanulmányt, elemzést, szakcikket ajánlunk az olvasók figyelmébe. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi tapasztalatok segítik a magyarországi kihívások és problémák jobb megértését, az ezekről való színvonalas vitákat és a megfelelő válaszok megtalálását is. A bejegyzések a szerzők, illetve a Pénzügyi Szemle Online szerkesztőinek véleményét tükrözik. A kommenteket moderáljuk, melynek során az általános moderálási elveket követjük.

Akik figyelnek ránk

ecohu_logo.jpg

hirf.jpg

Frankhitelek: a banki jutalékok is hibásak

2014.03.16. 08:31 Pénzügyi Szemle

A banki hitelbírálatok során a jutalékos rendszer bevezetésével nem csak az ügyfél, de maga a bank is rosszabbul járt. Aki nyert, az a jutalékot bezsebelő bankár volt.

„A frankhitelezés felfutásáért és az ebből fakadó problémákért a banki ügyintézők is hibásak, akik sok esetben csakis azért hagyták jóvá a hitelkérelmeket, mert a hitelek után jutalékot kaptak!” - van egy ilyen általános nézet is, amely első olvasatra nem tűnik alaptalannak. De vajon valóban több hitelt adnak ki a jutalékrendszerben dolgozó bankárok? És a magasabb volumen feltétlenül együtt jár a rossz minőségű hitelek arányának növekedésével? Az tiszta sor, hogy a magasabb jutalékkal a bankár nyer, de vajon a bank is többet kaszál? Egy érdekes tanulmány ezekre a kérdésekre keresi a választ. Az eredeti elemzés itt érhető el.

posztba_nagy_63.jpg

A kutatók - Sumit Agarwal, Itzhak Ben-David - egy kísérlet során vizsgálták meg a tipikus bankár viselkedését, amely kísérletben a bankárok egy csoportjának fix fizetése mellett, a másik csoportnak részben fix, részben teljesítményhez kötött fizetés mellett – a jutalék mértéke a fizetés 20 százaléka volt – kellett meghoznia a hitelkérelmekkel kapcsolatos döntéseket. A tanulmány eredményei között természetesen vannak meglepőek és evidensnek tűnő megállapítások is.

tovább »

Nem kell megijedni, ha csökkennek az árak

2014.03.15. 08:31 Pénzügyi Szemle

A közgazdász szerint komoly hiba lenne a pénzpumpa beindításával mesterségesen felpörgetni az inflációt.

A fejlett gazdaságok kapcsán gyakran hallani, hogy az áremelkedés üteme olyan mértékben lassult le, hogy már egyenesen defláció fenyeget, vagyis egy olyan állapot, maikor az árak hosszú éveken keresztül stagnálnak/esnek. A defláció rendkívül káros jelenség - sokkal károsabb, mint az infláció -, hisz ilyenkor jellemzően a növekedés is leáll, a fogyasztás csökken, az adósságok finanszírozása pedig egyre nehezebbé válik. De vajon tényleg meg kell rettenni az inflációs lassulásától? Az eredeti elemzés itt érhető el.

 Inflációs mutatók (pirossal az USA, zölddel az eurózóna, kékkel Japán)

posztba_nagy_64.jpg
 A közgazdász szakma tipikus jellemzője, hogy mindig van mitől félni és van miért aggódni. Az infláció az egyik legjobb példa, ha ugyanis magas az infláció, akkor attól lehet rettegni, hogy az árak elszállnak és pénz értéktelenné válik, ha pedig alacsony, akkor rögtön fel lehet festeni a falra a deflációs rémet. A fenti grafikonról leolvasható, hogy a fejlett világban valóban alacsony az infláció értéke, és mind a három vizsgált régióban elmarad a hivatalos 2,0 százalékos céltól. Ráadásul az eurózónában és az USA-ban még csökken is, vagyis a mutató értéke valóban közelít a deflációs zónához.

Hiába omlottak össze a fizetések?

2014.03.14. 08:31 Pénzügyi Szemle

Hiába a masszív megszorítások, Görögország továbbra is romokban hever. Pedig a szintén „problémás” írek és portugálok már szinte egyenesbe jöttek.

Az eurózóna mentőakciója sikeresnek mondható Írországban és Portugáliában – mindkét országban növekedésnek indult a gazdaság és az exportszektor, a kötvénypiac újraindult, a 10 éves hozamok 3,1 illetve 4,5 százalékra mérséklődtek -, Görögország azonban továbbra sem találja a kiutat. Igaz ugyan, hogy a görög folyó fizetési mérleg a válság előtti kétszámjegyű mínuszról mára kiegyensúlyozottá vált és a költségvetés elsődleges egyenlege is többletes, a gazdasági növekedés csak nem akar beindulni. A kérdés az, hogy mi romlott el Görögországban. Az eredeti elemzés itt érhető el.

posztba_nagy_60.jpg

Ugyanaz a program, amely a portugálokat és íreket kivezette a válságból, úgy tűnik, hogy Görögországban kudarcot vallott – mutat rá Daniel Gros, a brüsszeli Center for European Policy Studies kutatóintézet közgazdásza, hozzátéve, hogy a kudarc oka nem a megszorítások minőségében keresendő, hanem a rossz célválasztásban. Az IMF által felügyelt válságkezelés ugyanis elsősorban a költségvetési egyenlegre koncentrált, és igyekezett elsősorban ár- és bércsökkentésekkel helyreállítani az egyensúlyt.

Elveszíti az IMF Ukrajnát?

2014.03.13. 08:31 Pénzügyi Szemle

Ha az IMF a májusi választások előtt erőlteti rá az ukránokra a megszorításokat, azzal óriási öngólt lő.

Amellett, hogy az IMF az elmúlt évtizedben nem adott túl jó tanácsokat Ukrajnának, most egy igen komoly hibára készül: a politikai és gazdasági káoszba süllyedt kelet-európai országban be akar vezetni egy olyan megszorító csomagot, amely elsősorban kiadáscsökkentésből áll és a lakosságot veszi célba. Május 25-én választásokat tartanak Ukrajnában, ha ezt a csomagot bevezetik, azzal garantált a bukás, ezzel pedig a nyugati hatalmak vélhetően végleg elveszítenék Ukrajnát - véli Mitchell A. Orenstein, a Harvard professzora. Az eredeti elemzés itt érhető el.

posztba_nagy_62.jpg
Mi is a csomag lényege, amely amúgy a GDP arányában mérve a legsúlyosabb megszorítást jelentené a kelet-európai régió történelmében? Elsősorban megvágná a lakosság számára fennálló gázár-támogatást, amely való igaz, hogy jelentős tételnek mondható, a GDP 7-8 százalékát emészti fel ugyanis. Ezzel a költségvetés egyenlege jelentősen javulna, a lakosság azonban jókora plusz terhet kapna.

Érvek a gazdagok adóztatása mellett

2014.03.12. 08:31 Pénzügyi Szemle

Egyes kutatások szerint a jómódúakra kivetett magasabb adók nem rontják a növekedési kilátásokat, a jövedelmek kiegyenlítése ugyanakkor jót tesz a gazdaságnak.

Minél nagyobbak a jövedelmi egyenlőtlenségek egy társadalomban, annál rosszabbak az adott gazdaság növekedési kilátásai. A jövedelmi egyenlőtlenségeket úgy lehet csökkenteni, ha az állam a gazdagok felől a szegények felé tereli a jövedelmeket, ez ugyanakkor a gazdagokra kirótt magasabb adókat és nagyarányú jövedelem-átcsoportosítást jelent. A magas adók ugyanakkor növelik a szürke- és feketegazdaság vonzerejét és csökkentik a hajlandóságot a munkára és a megtakarításra, ami elvileg ugyancsak rontja a növekedései kilátásokat. Hogy is van ez? Az is rossz a növekedésnek, ha nagy a jövedelmi egyenlőtlenség, de az is, ha az állam ki akarja ezt egyenlíteni? Ez egy súlyos ellentmondás. Az eredeti elemzés itt érhető el.

posztba_nagy_61.jpg

A kérdés az, hogy milyen mértékben ossza újra a jövedelmeket az adott állam, vagyis mennyit vegyen el a gazdagabbaktól annak érdekében, hogy a begyűjtött pénzeket odaadhassa a szegényeknek. Teljesen logikusnak tűnik a feltételezés, hogy minél nagyobbak a jövedelmi különbségek - vagyis minél több pénz összpontosul néhány nagyon gazdagnál -, annál rosszabbak a gazdaság növekedési kilátásai.

Az oroszok miatt szabadulhat ki a gáz az USA-ból?

2014.03.11. 08:31 Pénzügyi Szemle

Meglehet, hogy pont az orosz-ukrán konfliktus miatt dönthet úgy az USA, hogy felhagy a gázexport korlátozásával?

Korábbi posztjainkban – itt és itt vagy itt - több alkalommal is bemutattuk az amerikai energiaforradalom hatásait, mellyel kapcsolatban kutatók úgy vélik, hogy az USA történetének egyik legnagyobb jelentőségű eseménye lehet. A történet lányege az, hogy a technológiai újításoknak köszönhetően - hidraulikus kőzetrepesztés, horizontális fúrás – az USA-ban elképesztő mennyiségű olaj és gáz vált kitermelhetővé, a termelés az elmúlt fél évtizedben robbant, az árak pedig a gáz piacán a mélybe zuhantak. A folyamat eredményeként a földgáz ma töredékébe, harmadába-negyedébe kerül a tengerentúlon, mint Európában. Az USA eddig kínosan ügyelt arra, hogy az olcsó gáz a határin belül maradjon, élvezve ennek minden versenyelőnyét, most azonban egyre több jel utal arra, hogy ez a politika változóban van/lehet. A szálak természetesen Moszkváig vezetnek. Az eredeti elemzés itt érhető el.

posztba_nagy_59.jpg

Az Egyesült Államokban elképesztő mennyiségű földgáz áll rendelkezésre, a kitermeléshez szükséges technológia adott. Az USA eddig igyekezett megtartani magának az olcsó energiából származó előnyöket és nem ellátni a világot a mostaninál elérhetőbb áron energiával. Európa az orosz energiától függ, amely függést a jelek szerint semmilyen más módon nem képes csökkenteni, mint hogy más jelentős beszállítót keres magának, erre ugyanakkor eddig nem volt lehetősége. Oroszország Ukrajnával szembeni fellépése rávilágított az orosz energiafüggőség veszélyeire és az ezzel kapcsolatos geopolitikai kockázatokra…

Nyugdíj: így kell emelni a korhatárt!

2014.03.10. 08:31 Pénzügyi Szemle

Olyan nyugdíjrendszer kellene, ahol a várható élettartam növekedésével automatikusan emelkedik a nyugdíjkorhatár.

A nyugdíj minden elöregedő társadalomban – vagyis szinte mindenhol a fejlett világban – komoly fejtörést fog okozni a politikusoknak a nem is olyan távoli jövőben. Egyre több lesz a nyugdíjas, vagyis három lehetőség adódik: vagy plusz pénzeket kell bevonni, vagy csökkenteni kell a nyugdíjakat, vagy növelni a nyugdíjkorhatárt. Martin Feldstein, a Harvard professzora egy, a várható élettartamhoz kötött nyugdíjkorhatárt javasol. Az eredeti elemzés itt érhető el.

A nyugdíjkorhatár elérésekor várható élettartam alakulása (év)

posztba_nagy_57.jpg

Az USA-ban a mostani 4,9 százalékhoz képest 2038-ban már a GDP 6,2 százalékát fogja felemészteni a nyugdíj, ha minden más változatlan marad. A terhek ilyen mértékű növekedését nem fogja kibírni az amerikai költségvetés, valamit tenni kell majd. Az első lépés meghatározni, hogy mi lehet az emelkedő nyugdíjterhek legfőbb oka.

Frankhitelek: csak a profitérdek ne lett volna

2014.03.09. 08:31 Pénzügyi Szemle

Nagyon jó, hogy vannak közgazdasági elméletek, viszont az egész semmit sem ér, ha az egyébként működőképes modelleket felülírják a rövid távú személyes érdekek.

A válság kitörését követően számtalanszor olvashattuk, hogy a közgazdász szakma és a modern közgazdasági elméletek alaposan leszerepeltek, mert sem arra nem voltak képesek, hogy előre jelezzék a bajokat, sem arra, hogy hatékony megoldási javaslattal szolgáljanak. Joseph E. Stiglitz és George Akerlof Nobel-díjas közgazdászok ugyanakkor úgy látják, hogy egy soha véget nem érő küzdelem okozta a válságot, amely a meglévő közgazdasági elméletek és a személyes érdekek között dúlnak. Az eredeti elemzés itt érhető el.
posztba_nagy_56.jpg
A professzorok úgy látják, hogy a közgazdászokra, modellekre és elméletekre szükség van épen úgy, ahogyan a közgazdaságtan fejlődésére is, a szakmának ugyanis minél többet meg kell tennie annak érdekében, hogy a gazdaságpolitikusok minél megalapozottabb döntéseket hozhassanak. A gond nem is ott van, amikor az adott elmélet vagy modell téved – hisz a tévedés és a hiba minden szakmának a természetes velejárója -, hanem ott, amikor egy helyes és működőképes elméletet mellőznek. És teszik ezt természetesen a rövid távú személyes érdekek miatt.

A gyermekeink jobban élnek majd?

2014.03.08. 08:31 Pénzügyi Szemle

A Harvard professzora szerint a feltörekvő piacokon szinte biztosan javuló életkörülményeket hoznak a soron következő évtizedek, a fejlett világban azonban már nem biztos.

Nem lett igazuk azoknak a közgazdászoknak, akik évtizedekkel ezelőtt a kapitalizmus bukását jósolták, ez a gazdasági rendszer ugyanis elképesztő hatékonysággal járult hozzá a gazdasági növekedéshez és a jövedelmek gyarapodásához – véli Kenneth Rogoff, a Harvard professzora. Elismeri, hogy a tőke egyre inkább magához vonzza a jövedelmeket, amit kiválóan mutat a munkabérek teljes jövedelmen belüli részarányának csökkenése (lásd lenti grafikon), a „jut is, marad is” elv alapján azonban ebben a rendszerben összességében mindenki jobban jár. Na jó, majdnem mindenki. A kérdés az, hogy megváltozhat-e ez az idilli állapot a következő évtizedekben. Az eredeti elemzés itt érhető el.

 

Munkabérek aránya a teles jövedelemből (1947-2013)

 

 posztba_nagy_58.jpg

 

Hiába a válság pusztító hatása, a világgazdaság ma sokkal több jövedelmet termel, mint évtizedekkel ezelőtt, amiből az embereknek is sokkal több jut. A kapitalizmus a magánjavak gyarapításában jelesre vizsgázott, a gond az, hogy a közjavak előállításában és megtartásában már akadozik a gépezet. Kenneth Rogoff szerint a soron következő évtizedekben a fejlett világban már nem elsősorban a magánjavakra kell majd koncentrálni – nem kell már több autó, TV vagy lakás –, hanem sokkal inkább a közjavakra.

A bankárok kaparintják meg a nyugdíjakat

2014.03.07. 08:31 Pénzügyi Szemle

A nyugdíj-előtakarékosság remek dolog, résen kell lennünk ugyanakkor, máskülönben a nyereség egy jelentős részét zsebre vágják a bankárok.

Ha évente félreteszünk egy csinos kis összeget egy nyugdíjszámlára, amit egy professzionális befektetői csoport kezel - mondjuk egy bank vagy befektetési alap -, akkor nyugdíjas éveinkre egész komoly summával rendelkezünk majd, ami garantálhatja a gondtalan idős kort számunkra. Ez az elmélet. A baj az, hogy az emberek többsége rosszul végzi el a matekot, és a hosszú takarékos évek alatt kitömi profittal a számlát kezelő bankárokat. Ráadásul teljesen feleslegesen. Az eredeti elemzés itt érhető el.

Kékkel az indexkövető alap, pirossal a tipikus „professzionálisan kezelt” alap, a különbség 159 ezer dollár

posztba_nagy_55.jpg

Matthew O'Brien, a The Atlantic publicistája végzett egy kis számítást az amerikai nyugdíjrendszer kapcsán. Tegyük fel, hogy emberünk évi 3000 dollárt félretesz 25 éves korát követően minden évben egy számlára, melyet professzionális befektetők aktívan kezelnek, vagyis olyan részvényeket és kötvényeket választanak be a portfólióba, melyektől szép megtérülést várnak. Ez a profizmus és az aktív portfoliókezelés természetesen nincs ingyen, a teljes tőkére vetítve évi 1,33 százalékos kezelési díj és jutalék üti a bankár markát. Emberünk azt várná, hogy mondjuk 40 év leforgása alatt bőven jobban jár, mintha egyszerű megtakarítási formát választott volna és nyugdíjasként szinte fürödni fog a pénzben. (A példában szereplő értékek a tipikus amerikait tükrözik.)