Ha azért gyengítjük a hazai devizát, hogy felpörgessük az export szektort, az látszólag jól működő stratégia lehet, a közgazdász szerint ugyanakkor öngyilkosság.
Mostanában divatos lett azt gondolni, hogy ha egy jegybank tudatosan gyengíti a helyi devizát, azzal versenyképessé tudja tenni az exportszektort, ami a gazdaságban fellendülést, munkahelyet és a jövedelmek emelkedését hozza. Ezen felbuzdulva az export fellendítésében érdekelt országok szépen sorban el is kezdték gyengíteni a saját devizájukat – ezt többnyire extra laza monetáris politikával tudják megtenni -, amiből mára kialakult egy csinos kis devizaháború. Patrick Barron, a University of Iowa professzora szerint ugyanakkor ez nem devizaháború, hanem deviza öngyilkosság. Az eredeti elemzés itt érhető el.
A közgazdász ugyan elismeri, hogy a hazai deviza gyengítése valóban helyzetbe hozhatja az exportőröket, ami rövid távon ténylegesen eredményezhet növekvő GDP-t, csökkenő munkanélküliséget és fellendülést, egy kicsit hosszabb távon azonban számos negatív hatással kell számolni, még hosszabb távon pedig az is kiderül, hogy az adott jegybank saját maga alatt vágta a fát.
A középtávú negatív hatások a következők: a deviza gyengítése felpörgeti a pénzromlás ütemét, vagyis inflációt importál. Az infláció pedig áremelkedést okoz a hazai gazdaságban, ami rossz a nem exportáló szektoroknak. Sőt, az alapanyagot importáló iparágak kimondottan kárvallottjai a folyamatnak, vagyis a deviza gyengítése végsős soron egy jókora jövedelem-átrendeződést okoz.
Emellett ha mindenki becsatlakozik a devizaháborúba, akkor tulajdonképpen senki sem jut előbbre, az egyetlen, amit sikerül elérni, hogy mindenki felpörgeti a saját inflációját, kockára teszi a pénzügyi stabilitását és esetleg olyan egyensúlytalanságoknak ágyaz meg – az alacsony kamatok miatt például buborék fújódhat az ingatlanpiacon -, melyek évekkel később komoly válságot okozhatnak.
Hosszabb távon emellett azzal is számolni kel, hogy a túlzott mértékben gyengített hazai deviza és a felpörgetett infláció szétzilálja a hazai pénzügyi stabilitást, aminek felszökő kamatok, megroppanó állampapír-piac és a tőke biztonságos devizába történő menekítése lehet az eredménye. A közgazdász véleményéből következik, hogy rövid távon valóban nyerhetnek a saját devizájukat gyengítők, hosszabb távon azonban stabilabb az az ország, amely a versenyképesség növelésének más eszközeit választja (oktatás színvonalának javítása, kutatás-fejlesztés, infrastruktúra javítás, jogrend erősítés, liberalizáció…).
Patrick Barron hangsúlyozza, hogy a közgazdaságtanban csodaszerek nincsenek, és naivitás azt gondolni, hogy a hazai deviza gyengítése minden gondot – recesszió, munkanélküliség… - megold. Aki így cselekszik, az könnyen lehet, hogy pénzügyi öngyilkosságot követ el.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Svájcifrank-hitelek: ezért emelkednek a kamatok!
Beteg gyermek Európa szívében
Megszakadsz a munkában? - A szüleid a hibásak!
Egyesüljön az USA és Kanada?
Nem mindenki örül Londonban a magyaroknak
Stiglitz már temeti az eurót